Nyilatkozat az EKB monetáris politikai stratégiájáról

1. Az alacsony infláció jellemezte időszak és az infláció pandémia utáni megugrása megerősítik, hogy fontos olyan monetáris politikai stratégiával rendelkezni, amely lehetővé teszi a Kormányzótanács számára, hogy eredményes választ adjon az inflációs környezetben bekövetkezett jelentős változásokra. A geopolitikával, digitalizációval, mesterséges intelligenciával, demográfiával, a környezet fenntarthatóságát fenyegető veszéllyel kapcsolatos jelenlegi strukturális elmozdulások és a nemzetközi pénzügyi rendszer változásai arra utalnak, hogy az inflációs környezet továbbra is bizonytalan marad és még változékonyabbá válhat, nagyobb eltéréseket eredményezve a céltól mindkét irányban, kihívások elé állítva a monetáris politika megvalósítását. A reziliensebb pénzügyi struktúra – a megtakarítási és befektetési unió felé tett lépések, a bankunió kiteljesedésének és a digitális euro bevezetésének támogatásával – a monetáris politika eredményességéhez is hozzájárul e változó környezetben.
2. Az EKB monetáris politikai stratégiáját az Európai Unióról szóló szerződéssel és az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel ráruházott megbízatása irányítja, ugyanakkor be is határolja. Az EKB elsődleges célja az árstabilitás fenntartása az euroövezetben. Az árstabilitási cél veszélyeztetése nélkül az eurorendszernek kötelező támogatnia az Európai Unión belüli általános gazdaságpolitikát azért, hogy hozzájáruljon az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkében megállapított uniós célok megvalósításához. Ezek a célok többek között az egyensúlyi gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatást és társadalmi haladást célul kitűző, nagy versenyképességű szociális piacgazdaság, valamint a környezet minőségének magas fokú védelme és jobbá tétele. Ezenkívül az eurorendszernek hozzá kell járulnia az illetékes hatóságoknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére és a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikái zavartalan megvalósításához.
3. A Kormányzótanács megerősíti, hogy a harmonizált fogyasztóiár-index (HICP) marad az a megfelelő mérőszám, amelyet az árstabilitási cél elérésének az értékeléséhez alkalmaz. Ugyanakkor továbbra is úgy véli, hogy a saját használatú lakáshoz kapcsolódó költségek HICP-be való felvételével jobban ki lehetne fejezni a háztartások számára releváns inflációs rátát. Ezért a Kormányzótanács monetáris politikai értékeléseiben a keresztellenőrzés hasznos eszközeként figyelembe veszi a saját használatú lakás költségeinek becsléseit tartalmazó inflációs mutatókat a kiegészítő inflációs mutatók átfogóbb készletében.
4. A nulla százalék fölötti inflációs puffer mozgásteret ad a monetáris politika számára a kedvezőtlen folyamatok esetén való kamatvágáshoz, valamint a nominális kamatlábak trendszintjére gyakorolt pozitív hatáson keresztül biztonsági ráhagyást is jelent a deflációs kockázat ellen. Leginkább a nominális kamatlábak effektív alsó korlátja gátolja a monetáris politika megvalósulását jelentős dezinflációs sokkok esetén. Az euroövezetben a makrogazdasági és ágazatközi kiigazítások megkönnyítése, a lefelé irányuló nominális merevségek és a mérési torzulás szintén az inflációs puffer létjogosultságát igazolja.
5. A Kormányzótanács megítélése szerint az árstabilitás középtávon legjobban egy 2 százalékos inflációs cél mellett tartható fenn. A Kormányzótanácsnak az említett cél melletti elköteleződése szimmetrikus. Ez azt jelenti, hogy a testület megítélése szerint a céltól való negatív és pozitív irányú eltérés egyaránt költséges. A 2 százalékos inflációs cél egyértelműen lehorgonyozza az inflációs várakozásokat, ami az árstabilitás fenntartásához elengedhetetlen.
6. A Kormányzótanács elismeri, hogy az inflációs cél szimmetriájának fenntartásához fontos a kellően erélyes vagy tartós monetáris politikai intézkedés válaszul arra az esetre, ha az infláció bármely irányban jelentősen, huzamos ideig eltér a céltól, hogy az elszabadult inflációs várakozások következtében ne állandósuljanak az inflációs céltól való eltérések. Jelentős dezinflációs sokkok esetén figyelembe kell venni a nominális kamatlábak effektív alsó korlátját. Jelentős dezinflációs sokkok esetén figyelembe kell venni a nominális kamatlábak effektív alsó korlátját.
7. A Kormányzótanács megerősíti, hogy monetáris politikai stratégiája a középtávra irányul. Ezzel tekintetbe veszi, hogy az inflációnak a céltól való eltérései rövid távon elkerülhetetlenek, valamint hogy késések és bizonytalanság keletkezhet a monetáris politikának a gazdaságba és az inflációba történő transzmissziója során. A középtávú orientáció rugalmassága révén figyelembe veszi, hogy az inflációnak a céltól való eltérésére adott megfelelő monetáris politikai választ a kontextus határozza meg, és az eltérés eredetétől, nagyságrendjétől és állandóságától függ. A lehorgonyzott inflációs várakozások fenntartásának függvényében azt is lehetővé teszi a Kormányzótanács számára, hogy a monetáris politikai döntéshozatal során egyéb, az árstabilitás fenntartása szempontjából releváns megfontolásokat is figyelembe vegyen.
8. A Kormányzótanács a monetáris politika kialakítása során kötelezettséget vállal arra, hogy az infláció középtávon a 2 százalékos cél körül stabilizálódik. Az elsődleges monetáris politikai eszközt az EKB irányadó kamatlábai jelentik. A Kormányzótanács szükség szerint egyéb eszközöket is bevethet a monetáris politikai alapállás irányítására abban az esetben, ha az irányadó kamatlábak közel kerülnek az alsó korláthoz, vagy hogy fenntartsa a monetáris politika transzmissziós mechanizmusának zökkenőmentes működését. Ezen eszközök körébe tartoznak a hosszabb lejáratú refinanszírozási műveletek, az eszközvásárlások, a negatív kamatok és az előretekintő iránymutatások. A Kormányzótanács továbbra is rugalmasan reagál az új kihívásokra, azok megjelenésével egyidejűleg, és az árstabilitási cél elérése érdekében szükség szerint fontolóra veszi új monetáris politikai eszközök alkalmazását, ahogy az a transzmisszióvédelmi eszköz 2022-es bevezetése esetében történt. Az eszközök kiválasztása, kialakítása és alkalmazása teljes körű arányossági értékelés mellett lehetővé fogja tenni az agilis reagálást az új sokkhatásokra, és megfelelően fogja tükrözni az elérni kívánt célokat, legyen szó a monetáris politikai alapállás kalibrálásáról vagy a monetáris politika transzmissziójának védelméről.
9. A Kormányzótanács monetáris politikai döntéseit, így döntései arányosságának értékelését és az esetleges mellékhatásokat is az összes releváns tényező integrált értékelésére alapozza. Konkrétan nemcsak a legvalószínűbb inflációs és gazdasági pályát veszi figyelembe, hanem a környező kockázatokat és bizonytalanságot is, többek között forgatókönyv- és érzékenységi elemzések megfelelő alkalmazásával. Ez az integrált értékelés két egymással összefüggő elemzésre épül: a gazdasági elemzésre és a monetáris-pénzügyi elemzésre. Ebben a rendszerben a gazdasági elemzés homlokterében a gazdasági reál- és nominálfolyamatok állnak, a monetáris-pénzügyi elemzés pedig a monetáris és pénzügyi mutatókat vizsgálja, középpontban a monetáris politika transzmissziós mechanizmusának működésével és a középtávú árstabilitásra ható, a pénzügyi egyensúlyhiányból és monetáris tényezőkből eredő lehetséges kockázatokkal. A makropénzügyi összefüggéseknek a gazdasági, monetáris és pénzügyi folyamatokat teljesen behálózó szerepe megkívánja a két elemzési rendszer közötti kölcsönös összefüggések tökéletes beépítését. Ebben a rendszerben kifejezésre jut egyrészt az, hogy fontos a monetáris politikai eszközök kalibrálása során figyelemmel kísérnünk a transzmissziós mechanizmust, valamint az a felismerés, hogy a pénzügyi stabilitás az árstabilitás előfeltétele. E tekintetben az árstabilitás és a pénzügyi stabilitás közötti esetleges ellentét elkerüléséhez elengedhetetlen feltétel a pénzügyi szektor rezilienciája. A Kormányzótanács rendszeres időközönként szisztematikusan értékeli a monetáris politika és a pénzügyi stabilitás közötti kölcsönhatásokat.
10. Az éghajlatváltozásnak jelentős következményei vannak az árstabilitás szempontjából azon a hatáson keresztül, amelyet a gazdaság és a pénzügyi rendszer szerkezetére és ciklikus dinamikájára kifejt. Az éghajlatváltozás kezelése globális kihívás, és az Európai Unió által kitűzött szakpolitikai prioritás. A Kormányzótanács a megbízatásának keretein belül kötelezettséget vállal arra, hogy az eurorendszer az EU céljaival és célkitűzéseivel összhangban messzemenően figyelembe vegye az éghajlatváltozás és a természet pusztulásának monetáris politikai és központi banki vonatkozásait.
11. A monetáris politikai határozatoknak és az azok mögötti megfontolásoknak a monetáris politikai nyilatkozaton, a sajtóértekezleten, a Gazdasági jelentésben és a monetáris politikai beszámolókban való világos kommunikációja hozzájárul ahhoz, hogy eredményes legyen az EKB monetáris politikája. E termékek kiegészülnek a szélesebb közönséget célzó monetáris politikai kommunikáció többrétegű és vizualizált változataival, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a nagyközönség megértse az EKB intézkedéseit, és bízzon azokban. A Kormányzótanács megközelítését továbbra is a változó kommunikációs környezetre tekintettel fogja alakítani.
12. Szándékában áll emellett időszakosan értékelni monetáris politikai stratégiájának helyességét; a következő ilyen értékelésre várhatóan 2030-ban kerül sor.